Keresési lehetőségek
Kezdőlap Média Kisokos Kutatás és publikációk Statisztika Monetáris politika Az €uro Fizetésforgalom és piacok Karrier
Javaslatok
Rendezési szempont
Christine Lagarde
The President of the European Central Bank
  • AZ EKB BLOGJA

Emlékezzünk a holokausztra: tartozunk vele az áldozatoknak és önmagunknak

2023. január 27.

Írta Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke

Az EKB frankfurti főépülete olyan helyen épült, amelyhez a holokauszt rémtettei kötődnek. A holokauszt nemzetközi emléknapján újra hangsúlyozzuk, hogy a zsarnokság és az állami igazságtalanság soha többé nem kerülhet uralomra. Az európai egység kiépítése ennek a kötelezettségvállalásnak egyik sarokköve.

Az EKB frankfurti főépülete történelmi jelentőségű helyen áll, egyikén a több ezer németországi és európai pontnak, ahonnan a német náci rezsim a zsidóság és más kisebbségek millióinak meggyilkolását elindította. Frankfurt Városával és Zsidó Múzeumával együttműködésben emléket állítottunk a deportálások és a tömeggyilkosságok áldozatainak. A mai napon, 2023. január 27-én az auschwitzi koncentrációs és megsemmisítő tábor felszabadításának 78. évfordulóján, az EKB főépületének bejáratánál emléktáblát is leleplezünk.

A második világháború alatt Németország valamennyi nagyobb városában gyűjtőpontokat alakítottak ki, ahol a zsidó polgárokat deportálásuk előtt összegyűjtötték. Frankfurtban ez a hely a Großmarkthalle, a város nagybani vásárcsarnoka volt, amely ma az EKB székházának része. Az épület pincéjében a náci tisztségviselők több mint 10 000 zsidó nőt, férfit és gyermeket aláztak meg és raboltak ki, majd vonattal gettókba, koncentrációs táborokba és megsemmisítő központokba szállították, majd kivégezték őket. Csak kevesen maradtak életben.

A Martin Elsaesser építész által tervezett és 1928-ban átadott Großmarkthalle nagyon modern épületnek számított, több szempontból is megelőzve a korát. A helyileg „Gemieskirch” (zöldségtemplom) néven ismert piacon vásárolták meg a kiskereskedők a friss terményeket. A Frankfurt Ostend negyedének közepén található csarnok közlekedési csomópontot foglalt el. Ezt azért említem meg, mert ezt az épületet nagy gonddal választották ki, hisz innen indultak azok a vasútvonalak, amelyek Theresienstadt, Łódź, Minszk, Kaunas, Izbica, Raasiku, Majdanek és Sobibór felé vezettek. Összesen tíz nagy szállítmány indult el Frankfurtból 1941. október és 1942. szeptember között a koncentrációs táborokba és megsemmisítő központokba. 1945. március 15-ig ezenkívül több kisebb deportálásra is sor került Auschwitz, Buchenwald és Theresienstadt úticéllal. Ezek többségét vagy a frankfurti főpályaudvarról, vagy a Großmarkthalle közelében levő keleti pályaudvarról indították el.

A célra a Gestapo Frankfurt Városától néhány napra bérbe vette a Großmarkthalle alagsorát, épp csak a deportálás időtartamára, miközben fönt tovább folyt a gyümölcs- és zöldségértékesítés. A vásárcsarnok a nyilvánosság által gyakran látogatott hely volt, tehát a zsidóság deportálása – csakúgy, mint a megelőző években a szavazati jogtól való megfosztásuk és elnyomásuk – nem titokban folyt. Az áldozatokat gyakran a járókelők gúnyos megjegyzései közepette terelték ki a városközpontból. A Großmarkthalle alagsorában a megalázó procedúra következő lépéseként át kellett adniuk az értékeiket és lakáskulcsaikat. Jól illusztrálja a kegyetlenséget, hogy a gettókba, koncentrációs és megsemmisítő táborokba való szállításért útiköltséget kellett fizetniük. Ezután vagy azonnal bevagonírozták őket, vagy a pincében, szörnyű körülmények között töltötték az éjszakát. Az EKB székházában és közelében elhelyezett emlékmű az embertelen szenvedés stációit idézi vissza.

Ma, az újabb emléktábla leleplezése kapcsán az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam Edith Erbrichhel. Hét éves volt, amikor a nácik apjával és nővérével együtt deportálták. A dátum 1945. február 14., amikor már kevesebb mint három hónap volt hátra a háború végéig, ennek köszönheti az életét. Nem zsidó származású édesanyjának nem engedték meg, hogy a családjával tartson. Edith nagyapja a táborban veszítette életét, de ő visszatért édesapjával és testvérével együtt az édesanyához. Kivételnek számítanak, hisz a több mint 10 ezer deportált közül csak kevesen maradtak életben. Ugyanakkor, bár Edith sorsának ez a fejezete rendkívül szomorú, életének folytatása reményre ad okot. Családjával Frankfurtban maradt, itt dolgozott, férjhez ment, teljes életet élt. Néhány éve iskolákban és nyilvános rendezvényeken meséli el történetét. Nálunk is számos alkalommal járt; büszke és hálás vagyok, hogy Edith Erbrich mára az EKB-t barátjának tekinti.

Miért olyan fontos számunkra az emlékezés? Tartozunk vele nem csak az áldozatoknak, de magunknak is. Nem szabad engednünk, hogy a zsarnokság és az állami igazságtalanság fennmaradjon, mégis még ma is találkozunk vele. Egyes kormányok még ma is megpróbálják erőszakkal rákényszeríteni másokra az akaratukat, a tömeggyilkosságtól és népirtástól sem riadnak vissza.

Az, hogy az EKB főépülete olyan helyen áll, amely ennyi szenvedésnek és borzalomnak volt a szemtanúja, még nagyobb érzelmi töltést és jelentőséget ad az EKB küldetésének. Valóban, az Európai Uniót a II. világháborúra és a holokausztra válaszul hozták létre. Lényegét tekintve békeprojekt, amely garantálni hivatott, hogy soha többé ne kövessünk el embertársaink ellen hasonló bűntetteket. Ez a kötelezettségvállalás testesül meg a politikai és gazdasági stabilitásunkat garantáló, egyre szorosabb egységbe fonódó európai unióért folyó munkánkban. Ennek nélkülözhetetlen részeként az EKB látja el közös valutánk, az euro kezelésének feladatát.

Az Európai Unió békeszerető emberek közössége, amely olyan közös értékeken alapul, mint az emberi méltóság és az emberi jogok tisztelete, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság. Végső soron ezeknek az értékeknek a megőrzéséért küzdünk. Így járulunk hozzá, hogy a múlt soha többé ne ismétlődhessen meg.

Feliratkozás az EKB blogjára