Félévi tájékoztatás a hamis eurobankjegyekről

2005 első félévében összesen 293 000 db hamis eurobankjegyet vontak ki a forgalomból. Ez az adat nagyon hasonlít a tavalyi év második felében felderített megközelítőleg 287 000-es darabszámhoz, de kevesebb, mint a 2004 első felében felfedezett 307 000 db. E számadatokat azonban a forgalomban lévő valódi bankjegyek teljes számának (kb. 9 milliárd db) fényében kell értékelni.

A hamisított bankjegyek címletenkénti bontása a következő:

A hamisítók körében mindig is az 50 eurós számított a legkedveltebb címletnek: ez a tendencia 2005 első felében felerősödött, jelenleg ez a címlet teszi ki az összes hamisítvány 62%-át. Ennek megfelelően a 20 és a 100 euróst ritkábban hamisították.

Érthető módon a forgalomban levő hamis bankjegyek túlnyomó többségét (97%-át) az euroövezeten belül találták. További 2% az euroövezeten kívüli EU-tagállamokból származik, míg a fennmaradó 1% a világ többi részéből.

A közvélemény bízhat az eurobankjegyek minőségében és biztonsági elemeiben. Mindazonáltal az eurorendszer, azaz az Európai Központi Bank (EKB) és az euroövezet 12 nemzeti központi bankja ismételten felhívja a közvélemény figyelmét hamisítványok esetleges felbukkanásának a veszélyére. Még a jó kivitelezésű hamis eurobankjegyek közül is a legtöbbet könnyen meg lehet különböztetni a valódiaktól az eurorendszer különböző információs anyagaiban és az EKB weboldalán^[1] ismertetett, egyszerű próba segítségével („TAPINTSUK MEG – VEGYÜK SZEMÜGYRE – MOZGASSUK MEG”). Ha egy bankjegy valódiságát illetően kételyei lennének, javasoljuk, hogy a gyanús bankjegyet hasonlítsa össze egy olyan példánnyal, amelyről tudja, hogy eredeti.

Az eurorendszer, az Europol, az Interpol, az Európai Bizottság (amely a hamis euroérmékre vonatkozó információk terjesztését végzi) és a tagállamok rendőri szervei rendkívül szoros együttműködésben küzdenek a pénzhamisítás ellen. Ha Önnek hamisítvány kerül a birtokába, mielőbb juttassa el azt a rendőrségnek, illetve – ha ezt az illető ország gyakorlata lehetővé teszi – a központi banknak, mindkét esetben a lehető legrészletesebb leírást adva a pénz eredetéről.